„Délibábos Hortobágyon”. Ismerős...Talán még Huszka Jenő dallamát is halljuk, bár esetleg megfordul a fejünkben, hogy délibábot igazából még sosem láttunk. Pedig nemcsak a végtelen rónák gémeskutas seholsincs-tavai az egyedüli képviselői a légtükrözés e fajtájának. Hőhullámok idején, a felforrósodott aszfalton mindenütt megjelenik előttünk furcsa pocsolyák képében, melyek rendre felszáradnak, ahogy közeledünk feléjük. A balatoni délibáb pedig szintén egészen gyakori: „Reggel, úgy mondhatnám, hogy mindennapos” – összegezte tapasztalatait Cholnoky Jenő
Ha kicsivel is beérjük, akár egy pohár vízben is tanulmányozhatjuk a délibáb jelenségét. Emeljünk fel egy vízzel teli üvegpoharat úgy, hogy az oldalán át alulról nézhessük a víz felszínét, ami egy ezüstösen csillogó tükörnek fog tűnni. Ha mutatóujjunkat feljebb csúsztatjuk a poháron, hamarosan megpillanthatjuk a „tükörben” is. Mivel ujjunk valódi helye felett látjuk annak tükörképét, ezért „felső állású délibábról” beszélhetünk a minket mostanra már meglehetősen furcsán méregető kollégáknak, kíváncsi családtagoknak. Még azt is megemlíthetjük, hogy az alsó állású délibáb egyébként sokkal gyakoribb, de ahhoz már meg kellene fordítanunk a vizespoharat.
A tipikus hortobágyi, az aszfaltutas és a Cholnoky által megfigyelt balatoni délibábok – vagy tudományosabb nevükön légtükrözések – mind alsó állásúak, a tárgyak alatt látjuk a tükörképüket. Ilyenkor a meleg, ritkább légréteg van alul, felette pedig egy hűvösebb, sűrűbb réteg húzódik. A légtükrözést az eltérő sűrűségű rétegek határán megtörő és irányváltozásra kényszerülő fény okozza. A rónák és utak esetében a földfelszín melegíti fel a közvetlenül felette lévő levegőt, a Balatonnál pedig a napközben felmelegedett víztömeg tartja langyosan még a reggeli órákban is az alsó légréteget. A korán kelő nyaralóknak ezért van jó esélyük délibábot megfigyelni. De az utószezonra érkezők is nagyobb szerencsével láthatják, hiszen „szeptemberben legélesebb a különbség a víz és levegő hőmérséklete között” – magyarázza Cholnoky A Balaton színtüneményei című írásában.
„A leggyakoribb az a tünemény, hogy a tóra kinyúló sötét parti részletek vége mintegy felemelkedik a levegőbe.” Ilyet tapasztalt meg Cholnoky 1895. szeptember 7-én, amikor Csopakról Boglárra tartott a Balaton Bizottság kis petróleummotoros hajóján. „Egész Tihany alatt végig egy »Strandlinia« [egy másik partvonal] huzódott el a bámulatig hűen imitálva. A Fehér partok vége egészen kihegyesedett. A füredi yachtok csodálatosan fel vannak emelve s egy felfordított hasonmáson lebegnek. Udvari, Örvényes, Akali tükörképük felett lebegnek, de csak egy darabján, azután azon alul egész szépen meg lehet különböztetni a lanyhán rengő víz hosszura nyujtott tükrözését. Zánka alatt a ferdén partra nyuló kultura határok egész flóderozás szerü parttá váltak a légtükrözés folytán.”
A következő év őszén, 1896. szeptember 25-én reggel az általa is gyakran használt Baross gőzöst pillantotta meg a tó közepe táján úgy, hogy a tükrözés a hajó három uszályát részben megduplázta, részben kitakarta, egészen eredeti formát kölcsönözve nekik.
A Balaton Bizottságnak a tihanyi rév előtt volt egy áramlás-méréshez használt bódéval ellátott, kis tutaja. Cholnoky – naplói tanúsága szerint – olykor hosszú órákat is eltöltött rajta, és bőven jutott ideje rajzolni is. A Boglár és Fonyód felé nyíló kilátásról 1896. augusztus 27-én, 28-án és szeptember 21-én is készített vázlatokat, összesen hatot. Ezek közül négyen is megörökített délibábot.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek