Úgy egyórányira a nyüzsgéstől, Kispesten a Wekerletelep egy vidéki kisváros bájával fogad. „Az 1848-ban született Wekerle Sándor Magyarország első polgári származású, többször megválasztott miniszterelnöke volt, és második hivatali idejében, 1908-ban kezdeményezte a Kispesti Munkástelep megépítését állami költségen” – avat be a részletekbe Seregi Zsuzsanna, a Wekerlei Társaskör Egyesület tagja. „Mielőtt a magyar állam elkezdte volna a beruházást, pályázatot írt ki a telep utcahálózatának megtervezésére. Wekerlének egyik díjazott koncepció sem tetszett: az egyik túlságosan »kerek«, a másik inkább ovális, a harmadik pedig túl elnyújtott utcaszerkezetet vetett papírra, ezért megkérte kollégáját, Győri Ottmárt, a Pénzügyminisztérium főmérnökét, hogy gyúrja össze a három elképzelést. Ez született belőle” – mutat Zsuzsa a Wekerletelep szabályos térképére. Akkoriban Európa legnagyobb kertvárosának számított e majdnem szabályos négyszög alakú negyed
Kispest mindmáig legnagyobb egybefüggő zöldterülete a korábbi nevén Fő tér, ma Kós Károly tér, a Wekerletelep központja. Megtervezésére meghívásos tervpályázatot írtak ki, amelyen a mai névadó is indult – és nyert. Zárt házsoros elrendezést képzelt el, két áthidaló kapuzattal, egyedi tervezésű kétemeletes házakkal. Annak érdekében, hogy változatos legyen a végső látkép, összesen két lakóház és a közöttük feszülő kapu megtervezését vállalta a neves építész – a többit pedig másokra bízták.
A térnek összesen nyolc utcatorkolata van, központját két sugárút keresztezi, ezeket pedig többek között két, 26 méter széles körút köti össze. „Azért látunk keskenyebb, szélesebb és ívesebb utcákat is, hogy ne legyen olyan egyhangú a lakóövezeti közlekedés” – magyarázza Zsuzsa. Miközben haladunk a terület pereme felé, hozzáteszi: „Az egyemeletes házak a szélesebb, a földszintesek a mellékutcákban épültek. A földszintes házak alkotják az épületek 70%-át, ebből is adódik a falusias jelleg. 48-féle lakóháztípus terve készült el, és mindegyikhez kert is tartozik!”
A főtér közvetlen szomszédságában római katolikus és református templom is épült, de lett postaház és rendőrpalota is. Négy (plusz egy) óvoda és négy elemi iskola nyitotta meg kapuit a Wekerletelepen – az oktatási intézmények a mai napig is megtartották eredeti rendeltetésüket.
Egyre inkább úgy érzem, hogy a típusos házak és a szabályos utcaszerkezet labirintusába csöppentem. Ma már nem jelent gondot a navigációkkal segített tájékozódás, de a friss betelepülők láthatóan egy ideig küzdenek az útvonalválasztással. Önmagában egy „spontán telepbejárás” könnyen teljesíthető, de a GPS előtti világban a taxisoknak, futároknak, a mentőknek kissé bonyolult volt közvetlenül a pontos helyszínre futni!
Az állami lakótelep státuszból következik, hogy a pionírok főként állami intézmények, vállalatok dolgozói voltak. A MÁV, a Posta és az Állami Nyomda munkavállalói települtek először ide. Ők általában a kisebb földszintes, míg a tisztviselők az emeletes házakban kaptak elhelyezést. Kivételek az orvosoknak épített kúriaszerű épületek, amelyekben a szolgálati lakáson kívül váróterem és rendelő is helyet kapott, ahogyan a pékek otthonaihoz is tartozott pékműhely és üzlethelyiség is.
És hogyan fest ma a Wekerletelep? „Átalakult, de azért az egykoron idetelepülők leszármazottai, déd- és ükunokái még mindig köztünk élnek” – válaszolja büszkén Seregi Zsuzsanna. 20 ezer embernek építették a lakótelepet, ehhez képest napjainkban 11-12 000 fő él itt, de már saját tulajdonú lakásokban.
A Wekerletelep kifejezetten ideális élettér, különösen családosoknak. A kezdeti időkben 50 ezer fát ültettek a közterületekre, a kertekbe pedig további 16 ezer gyümölcsfa került. Így helyenként olyan a terep, mintha egy erdőben lennénk! Élhető lakótelep, „Emberközpontú lakópark” – így szól a Magyar Örökség díj oklevele a helyszínről.
Nézelődés és beszélgetés közben alig tűnik fel, máris a Határ útra érkeztünk. A 20. század elején ez a terület még a fővároson kívül eső homokos pusztaság volt, ezért olcsóbb volt az építési terület, mint a közigazgatási határon belüli parcelláké. Még Nagy-Budapest sem valósult meg, mert Kispestet és a környező kisebb településeket csak 1950. január 1-jétől csatolták a fővároshoz. S itt, a Wekerle szélén mi más kerülhet ismét szóba, mint a személyes kötődés: „Szeretünk itt lakni. Szeretjük az egységesen megtervezett, tágasan elhelyezett, jól megépített lakóházainkat. Igyekszünk karbantartani a több mint 100 éves épületeket, gondozzuk kertjeinket, ügyelünk környezetünkre. Sokan vannak közöttünk lokálpatrióták, erős a civil szerveződés, a zöld gondolat, és sokunknak természetes az önkéntesség gyakorlata. Az a lakónegyed, amely már több mint egy évszázadot megért, egészen biztosan meg fog maradni még legalább ugyanennyi ideig!”
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
