Félúton - Egy parkban a földi fajok 2,5%-ával
Félidőnél járunk. Tegnap megdőlt az egyhuzamban sátorban töltött esték száma, amit még Ausztráliában állítottunk be. Ma este volt a 18. sátorozás egyhuzamban. Fáradunk. Én már tudnék egy ideig csak ülni és mondjuk olvasni, de még sok minden van hátra. A csapat remek. Klasszikusan a szabadság első hete után szoktak összeveszni a házastársak keményen. Ezidáig még kisebb morgás is alig volt. Remekül együttműködünk, mindenki csinálja, amit kell és jól elvagyunk.
Megnéztük a Cabo Blanco Npot, ami előtt egy szörfös-jógaórás-lazaarcos vidéken kellett átvágni, rengeteg bárral. A hely egyetlen pozitívuma az volt, hogy lehetett ehető kenyeret kapni. Szerencsére hamar letudtuk a quadon közlekedő gringókat (mondom én a 20litert zabáló 4WD-val, sokáig fogok az üvegházhatás poklában égni miatta).
Álmatlan éjszaka a parton
Tengerparton vertünk tábort, mert a gyerekek rákaptak a búvárszemüveges úszkálásra. Halat is sütünk rendszeresen. A kocsi tetején a sátor köszönte jól van, de Mátéval úgy alszunk a meleg fülledtség miatt, hogy kifeszítünk egy ponyvát és alája tesszük a sátor szúnyoghálós belsejét. Az éjszaka első felében azért nem aludtunk, a 30 fok és a 99.9% páratartalom miatt. Az izzadtságban csúszkáltam a matracon. Utána meg csim-bumm megjött a vihar.
Az eső nem volt nagyon erős és a szél sem, de hát nem a hószoknyás túrasátram van velünk, hanem egy elég egyszerű sátor, amit adtak az autóval. Egy ideig belülről tartottam a sátrat, de le kellett szedni a ponyvát, mert igen repkedett. Úgyhogy pucéran ki az esőbe, fel a sátor saját silány tetejét. Utána pókmunkával stabilizáltuk a szél felől a jószágot. Ezután jöhetett az alvás második félideje. Ez sem ment nagyon. Kókuszpálmák között táboroztunk, és ugyan egy sem volt pont a fejünk felett, és egyetlen dió is túl nehéz ahhoz, hogy a szél oldalra fújja, de azért kicsit aggódtunk, ne essen ránk egy se.
Szóval egész éjszaka kb. 1 órát aludtam. Kombinálva ez az előző nap 2 óra kocsiásásával elég alacsonyan van az energiánk... Utána még nagyon sokat vezettünk az Osa-félszigetre, a Corcovado Nemzeti Parkba.
A szakirodalom szerint a földi fajok 2.5% százaléka megtalálható itt. Azaz minden 40.!!!
Osa-félsziget, Corcovado Nemzeti Park
A kaland csúcspontja, az Osa-félsziget, az ország DNY-i sarkában. Carate a világ vége, innen mar nincs tovább út. Tettünk egy nagy sétát az erdőben. Több család pókmajommal találkoztunk, akik alaposan megnéztek minket. A tengerparton táboroztunk le, ahol a teknősök rakják a tojásaikat. Szóval nagyon illedelmesen viselkedtünk. Nem világítottunk este, és elkerültük az önkéntesek által bambuszráccsal fedett teknősfészkeket.
Reggel az arák ébresztettek, akik munkára indultak, mert szemmel láthatólag mindegyik a Nemzeti Park felé repült, és megállt a fejünk felett a fákról gyümölcsöket szedegetni. Párokban járnak, de a párok nagy rikácsolással tartják a kapcsolatot a szomszédokkal. Gyönyörű jószágok.
Ma délelőtt aztán egy folyó vízmosásában gyalogoltunk be az erdőbe, mert ugye az esőerdőben azok az utak. Ennek egy mellékpatakjában gyönyörű szurdokot találtunk.
A túra után újabb arakupacot láttunk, és ha jól azonosítottam, mókusmajom csapat. Szóval, a leltár ma: ara, pók-, bőgő- és mókusmajom. No meg néhány tukán, de azok magasan repülnek, nehéz őket fotózni.
