A Mar Menor, avagy a "kis tenger" egyáltalán nem kicsi, és nagyon is különbözik a szomszédos "Mar Mayor"-tól, azaz a Földközi-tengertől. A Cartagena mellett található Mar Menor ugyanis az Ibériai-félsziget legnagyobb sós vizű lagúnája, a lagúnát a tengertől elválasztó 22 km hosszú homokpadot elfoglaló La Manga del Mar Menor pedig az úgynevezett Costa Cálida egyik legnagyobb turisztikai komplexuma. A Mar Menor évtizedek óta ismert turisztikai célpont, de a közelmúltban, mint Európa első, jogi személyiséget kapó ökoszisztémája került a figyelem középpontjába.
Murcia tartományt gyakran nevezik Európa zöldség- és gyümölcskertjének. Cieza környéke, ahonnan elindulunk, hogy meglátogassuk a földrajzilag és immáron jogilag is egyedülálló lagúnát, barackfákkal van tele, Murciához közeledve pedig a tájat már óriási narancsültetvények jellemzik. Cartagena mellett üvegházak ezrei ragyognak a napsütésben, s ezek látványát csak a helyiek által „ramblasként” ismert, az esővizet a hegyoldalakról a lagúnába vezető időszakos vízfolyások szakítják meg. Átrobogva felettük az üvegházak között lelátunk a lagúna medencéjére is - és rögtön megértjük a Mar Menor elmúlt években bekövetkezett ökológia katasztrófájának egyik gyökerét…
A végzet krónikája
"Bár a 135 km2 területű lagúna öt természetes csatornán keresztül is összeköttetésben áll a Földközi-tengerrel, a sekély, átlagosan 4 méter mély víz fokozott párolgása miatt annak vize jóval melegebb és sósabb, mint a tengeré. A magas sókoncentráció és a szélsőséges hőmérséklet miatt a viszonylag zárt medencében egy egyedülálló, a csikóhallal és számos ritka fajjal szimbolizált, ökoszisztéma jött létre" - mondja Isabel Rubio Pérez, nyugalmazott középiskolai tanár, a lagúna védelméért harcoló Pacto por el Mar Menor platform szóvivője.
Nemsokára már a 22 km hosszú homokpadon járunk, amelyet szinte teljesen elfoglal La Manga del Mar Menor turisztikai falansztere. Bár a főszezonban a forgalom nagy gondot jelent a legkeskenyebb pontján 100, a legszélesebben pedig 1200 méter széles homokpadon, La Manga földrajzi adottságai igazán ideálisak a családok és a vízi sportok számára: ha a tengerparton például túl erős a szél, csak át kell sétálni a lagúna védettebb vízéhez.
A lagúnát északról egy másik homoknyelv választja el a tengertől, itt védett "salinasok", történelmi sólepárló medencék találhatók, amelyeknek gyakran rózsaszín vizét flamingók szűrik jellegzetes csőrükkel. A Mar Menor is védett terület egyébként. "Közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület, a Ramsari Egyezmény alá tartozó nemzetközi jelentőségű vizesélőhely és különleges madárvédelmi terület is egyben. Ez a fokozott védelem sem akadályozta meg azonban az elmúlt években történt ökológiai katasztrófát" - mondja Isabel. A környezetvédelmi aktivisták már az 1970-es években felhívták a figyelmet a közeli, bezárt bányatelepekről az esővíz által kimosott szennyező anyagok káros hatásaira, ahogy arra is, hogy a yachtkikötők építése (jelenleg összesen tíz ilyen létesítmény szolgálja ki a lagúna turizmusát) és különösen az egyik természetes csatorna (Canal del Estacio) a hajózás érdekében történt kiszélesítése és kotrása, és ezáltal az öböl sókoncentrációjának megváltoztatása komolyan veszélyezteti a törékeny helyi ökoszisztémát.
Ennek eredményeként új-, köztük invazív fajok (pl. Caulerpa prolifera, Cotylorhiza tuberculata) jelentek meg a lagúnában, amelyek tovább veszélyeztetik a ritka vagy már kihalófélben lévő fajok, például a Földközi-tenger legnagyobb kéthéjú kagylója, a Pinna nobilis populációit. Ez a sok negatív tényező először 2016-ban kulminálódott ökológiai katasztrófaként: a mezőgazdasági területekről érkező, nitrát- és foszfáttartalmú csapadékvíz megnövekedett eutrofizációt okozott a lagúnában, amely tömeges halpusztulással járt, miközben a tengerfenék növényzetének 85%-a (!) is elveszett a lagúnában 2014-2016 között (később egy 15 km2 terület kivételével helyreállt a növényzet). 2019 októberében újra világossá vált, hogy a törvény nem működik megfelelően, hiszen ismét tonnaszám mosódtak ki haltetemek a partra. Ugyanebben az évben szervezték meg Cartagenában az első tüntetést, majd egy 2021-es halpusztulást követően egy újabbat. Ekkorra már a gazdaságot is komolyan érintette az ökológiai katasztrófa, mind a halászat volumene, mind az ingatlanok értéke jelentősen zuhant.
A közösségi összefogás ereje és a természetvédelem új narratívája
A 2019-es tömeges halpusztulás után Dr. Teresa Vicente, a Murciai Egyetem jogfilozófia professzora jött elő az ötlettel, hogy a lagúnát csak úgy lehet valóban megvédeni, ha az valamilyen módon jogi személyiséget kap.
A definíció szerint a jogi személyiség olyan személyhez vagy szervezethez kapcsolódik, amely részt vesz és vehet jogi tevékenységekben: szerződést köthet, tulajdont birtokolhat, perelhet és perelhető. Jogok és kötelezettségek alanya. Teresa és kollégái a küldetéshez az úgynevezett népi kezdeményezés Spanyolországban létező közvetlen demokratikus intézményét használták. Ez a jogi mechanizmus lehetővé teszi a választópolgárok számára, hogy új törvényt javasoljanak a parlament számára, amely köteles azt megtárgyalni. A népi kezdeményezés elindításához Spanyolországban arra van szükség, hogy a kezdeményezők 12 hónap alatt legalább 500 000 hitelesített aláírást gyűjtsenek össze.
Az aláírásgyűjtési kampány a legrosszabb pillanatban, a COVID-19 járvány idején, 2020 novemberében kezdődött, de a helyzet ellenére 639 286 aláírást sikerült összegyűjteni, és később, 2021 októberében a madridi választási bizottságnak benyújtani. Az adminisztratív folyamatot követően a szenátus végül 2022 szeptemberében hagyta jóvá a törvényt (19/2022-es törvény), amely hivatalosan is jogi személyiséget ad a Mar Menor medencéjének és az ottani ökoszisztémának.
A populista Vox párt, mint az egyetlen parlamenti frakció, amely a Mar Menor jogainak megadása ellen szavazott, 2023 januárjában "alkotmányellenességi panaszt" nyújtott be, amelyet a spanyol alkotmánybíróság el is fogadott, de végül a bíróság elutasította ezt az érvelést. Így már semmi nem állt a nagy siker útjában: megszületett az első olyan európai jogi szöveg, amely egy természeti entitást jogi személyiségként ismer el, követve ezzel az új-zélandi, kanadai, kolumbiai, ecuadori és bolíviai példákat abban az ökológiai igazságosságot célzó globális mozgalomban, amely erős jogi válaszokat próbál találni az ökológiai válság hatékonyabb kezelése érdekében.
Hogyan működik?
A szóban forgó törvény 6. cikkelye lehetővé teszi, hogy bárki képviselje és megvédje a Mar Menor érdekeit a bíróságok előtt. Ezen érdekérvényesítő munka megszervezésére három bizottságot hoztak létre a természetvédők:
- A Képviselők Bizottsága 13 tagból áll: 3 fő a központi kormányzatból, 3 a regionális közigazgatásból és 7 a kezdeményezést életre hívó közösségből. E bizottság célja, hogy az Ellenőrző Bizottság és a Tudományos Bizottság hozzájárulásai alapján intézkedéseket javasoljon a lagúna védelmére, az ökoszisztéma megőrzésére és helyreállítására, felügyelje és ellenőrizze a lagúnára vonatkozó jogok betartását.
- Az Ellenőrző Bizottság a lagúnát környező önkormányzatok képviselőiből, valamint a gazdasági, szociális és környezetvédelmi ágazatok képviselőiből áll, olyanokból, akik már rendelkeznek tapasztalattal a Mar Menor védelmét célzó munkában. E bizottság fő célja a lagúnára és medencéjére vonatkozó jogok felügyelete és ellenőrzése. A bizottság foglalkozik továbbá a jogi aktussal kapcsolatos információk terjesztésével, figyelembe véve a Tudományos Bizottság által készített tudományos jelentéseket és cikkeket.
- A Tudományos Bizottságot a Mar Menor ökoszisztémáját és annak különböző környezeti aspektusait tanulmányozó tudósok és független szakértők alkotják (pl. regionális egyetemek, valamint olyan nemzeti szervezetek szakértői, mint a Spanyol Oceanográfiai Intézet vagy az Ibériai Ökológiai Társaság). E bizottság feladata, hogy helyreállítási intézkedéseket javasoljon a Képviselő Bizottság és a Monitoring Bizottság számára, és meghatározza az ökoszisztéma ökológiai állapotára vonatkozó mutatókat.
Az első jogi ügy, amelyet az új törvény alapján tárgyalnak majd, az illegális sólepárló üzemek használatáról szól s várhatóan 2026 májusában kerül rá sor.
Mindannyiunknak több természetvédőre van szüksége!
Ahogy Isabel mondja, ez a törvény az emberközpontúból az ökologikus megközelítésre való áttérés példája, amely az ökoszisztémákat helyezi a középpontba, s amelyben az ember csak az egyik láncszem. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a lagúnának jogi személyiséggel való felruházása önmagában még nem garantálja a környezetvédelmi jog hatékonyságát. Más tengerentúli példákkal ellentétben ugyanis a spanyol alkotmány nem ismeri el a természet jogi személyiségét, fenntartva az általános jogi kontextus antropocentrikus szemléletét.
Ugyanakkor ez az első spanyolországi lépés alapvető fontosságú egy olyan kontinensen, ahol az EU-ban védett élőhelyek 81%-a és az EU-ban védett fajok 63%-a kedvezőtlen természetvédelmi állapotban van "A természet állapota az EU-ban" című 2020-as jelentés szerint, s ahol a 2024 augusztus 18-án életbe lépett, a világon egyedülálló természet-helyreállítási rendelet olyan ambiciózus célokat tűzött ki, miszerint 2030-ig, a vonatkozó európai szárazföldi és tengeri területek legalább 20%-át-, 2050-ig viszont az összes, helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyre kell állítani.
