Szennyező fény
Bolygónk éjszakai látképén a felfelé világító földi fényforrások hatására nagyvárosok, autópályák és folyók körvonalait is felismerhetjük
A műholdak felvételei alapján összeállított, látványos montázs elsőként csodálatunk tárgya lehet, ám a képsoron az energiapazarlás éppúgy tetten érhető. A fény kirajzolódó „forrópontjai” ráadásul az élővilág egészére s benne az emberre is ártóan hatnak. 2015-ben, a Fény Nemzetközi Évében e témáról is beszélnünk kell!
Napjainkban az éjszakai égbolt látványa „csak” lenyűgöz minket, több ezer évvel ezelőtt élt elődeink számára viszont annak pontos ismerete még nélkülözhetetlen volt. Nem álltak ugyanis rendelkezésükre részletes térképek és pontos időmérő eszközök, így a tájékozódáskor – többek között – csupán a csillagok pillanatnyi égi helyzetére lehetett hagyatkozni. Lemérhették például a Nagy Göncöl két hátsó csillagának távolságát, melynek ötszörös meghosszabbítása kijelölte számukra az északi irányt jelentő Sarkcsillag helyét. A csillagképek rendszeres megfigyelése fontos volt számukra a naptárkészítéshez is, amely pedig mezőgazdasági munkáik időbeli elvégzésére sarkallta őket. Máshogy „álltak a csillagok” az égen vetéskor, és máshogy aratáskor. Az egyik legismertebb ilyen történelmi példa szerint az ókori egyiptomiak számára a Nílus közelgő áradását a Szíriusz napkelte előtti néhány perces feltűnése jelezte előre.
Kis túlzással azt is mondhatnánk: „csillagászok” leszármazottai vagyunk. De hogy az égboltot jól ismerő népekéi, az biztos! Ha ugyanis elődeink nem ismerték volna elég alaposan az égitestek látszó mozgását, ma nem lehetnénk itt. Ezért is tarthatjuk az égboltot az emberiség közös örökségének, mely napjainkra a fényszennyezés árnyékába került. Az égbolt háttérfényessége a légkörből visszaverődő felszíni mesterséges fények miatt évente emelkedik, így egyre kevesebb helyen figyelhetjük meg zavartalanul a csillagos égboltot. A városokban és azok közelében pedig sok gyermek nőhet fel anélkül, hogy valaha is látta volna a Tejút magával ragadó, igazi szépségét.
Felesleges fényözön
Az egyre sűrűbben kihelyezett világítótestek legfontosabb feladata az éjszakai közlekedéshez szükséges fény biztosítása (lenne) – és persze mindnyájunk biztonságérzetét növelik a jól kivilágított utcák. Ma azonban már a falvak végén sem kurtakocsmát, hanem diszkófényeket találunk, és a városok díszkivilágításáról akkor még nem is beszéltünk. A hivatalos megfogalmazás szerint pedig abban az esetben már fényszennyezésről beszélhetünk, ha az adott mesterséges fényforrást nem kizárólag a megvilágítandó felületre és irányba állítják be, vagy nem a megfelelő időszakban működtetik azt.
A helytelen használat káprázást, birtokháborítást, az égbolt mesterséges fénylését, és sok más, nemkívánatos környezeti hatást okozhat, éppúgy, mint a szükségesnél vagy előírtnál lényegesen nagyobb megvilágítás is. Márpedig a rosszul beállított világításra a virágágyásokba épített fényvetőktől a jobbára felfelé világító utcai lámpákig számtalan példát említhetünk. Sok kicsi pedig itt is sokra megy, így Budapest fénybúráját még a Mátrából is meg lehet figyelni, a János-hegyi kilátó díszkivilágítása pedig a 80 km-re fekvő Piszkéstetőről is látható! Budapest fényszóróinak hatása egyébként is igen tekintélyes: ha lekapcsolnák a díszkivilágítást, a fénykupola 10%-kal halványabbá válna…
Az ilyen jellegű fényszennyezés a pénztárcánkat is mélyen érinti, az emberiség éves villamosenergia-felhasználásának döntő többsége ugyanis reklámokra, illetve rossz irányba állított vagy feleslegesen üzemeltetett világítótestekre pazarlódik.
Sötéthiány
A zavaró fények minden élőlényre hatással vannak. Az emberre is. Komoly következményekkel járhat például, ha valaki rendszeresen városi fények között alszik és sötétítőfüggönnyel sem védekezik. Az utcáról beszűrődő éjszakai világítás ugyanis rossz kedélyállapotot, stresszt és alvászavarokat okozhat. Márpedig az emberi szervezet az éjszakai alvás időszakában termeli a melatonint, a napi bioritmust meghatározó hormont, ami az immunrendszer erősítésében is szerepet játszik. Ha tehát valaki a gyakori éjszakai munkavégzés miatt fokozottabb fényterhelésnek van kitéve, annak vérében nem tud kellő mennyiségű melatonin termelődni. Azt pedig több kutatás is feltételezi, hogy a fejletlenebb államokhoz képest a vezető gazdasági hatalmakban tapasztalható, több rákos megbetegedés a melatonin hiányával és a fényszennyezéssel függhet össze. Egyes elemzések ráadásul közvetlen kapcsolatot is feltártak a fényterhelés és a rákos megbetegedések között: a változó éjszakai műszakban dolgozók között valóban magasabb a mellrák gyakorisága, a mindkét szemükre vakok pedig az átlagosnál kisebb százalékban lehetnek hajlamosak ugyanerre a betegségre. Jól ismert hétköznapi példa a televízió vagy a számítógép képernyőjének különleges hatása is: a sokáig szemlélő a használat után sokszor órákkal sem tud elaludni.
Elterelő fényművelet
Az éjszakai világítás terjedése számos állatfaj természetes viselkedésére is hat, ám a folyamat részleteit egyelőre csupán néhányuk esetében sikerült feltárni. A fényszennyezésnek nyilvánvaló hatása van például a denevérek életére, melyek számára igazi lakomát jelent az éjszakai rovarok lámpaközeli, tömeges jelenléte – már ha megtalálják… Éjszakai kirepülésük időpontja ugyanis jelentősen megváltozott, mióta rendszeres gyakorlattá vált a lakóhelyüket jelentő nagy épületek és templomok tartós éjszakai kivilágítása. A fényárban élő denevérek sokszor csak zavartan kavarognak az épületek belsejében, az érzékenyebb fajok pedig akár egészen a világítás megszűntéig szálláshelyükön maradhatnak. Márpedig a lecsökkent táplálkozási idő túlélésésüket tekintve súlyos következményekkel járhat… Boldogh Sándornak az Aggteleki Nemzeti Parkban végzett megfigyelései tetten is érték a fényszennyezés efféle hatásait, hiszen az összes, kivilágított épületben élő, fiatal denevér alkarhosszát kisebbnek találták, mint sötét helyen élő fajtársaikét. Ráadásul azt is megfigyelték, hogy egy nagyjából ezer nőstényt számláló csonkafülűdenevér-szülőközösség a díszkivilágítást szolgáló reflektorok felszerelését követően rövid időn belül elhagyta szálláshelyét.
A madarak több szempontból is veszélyeztetettek. Egyes fajok például a hasonló élőhelyek közül szívesebben választják költőhelyül a kivilágított létesítményektől távolabb lévőt. Így aztán élőhelyük zsugorodik, és az élelemszerzésért is nagyobb távolságot kell megtenniük. A fényszennyezés hatására a madarak bioritmusa szintén felborulhat, amit a nappal aktív vörösbegy és feketerigó alkalmanként hallható éjszakai éneke is bizonyít. Emellett a csillagos égbolt alapján tájékozódó, éjszaka vonuló madárfajok repülését is megzavarják a fényárban úszó épületek, hiszen a korábban tájékozódási pontként használt csillagok halványabban vagy egyáltalán nem látszanak.
A kiugróan fényes épületek felett elrepülve ráadásul tévesen azt is hihetik, hogy reggel van, így „kényszerleszállást” is végrehajthatnak. Ezek a zavarások eltévedéshez és ütközéshez is vezetnek, ami évente akár több millió madár pusztulását okozhatja.
A kültéri lámpák fénykörébe gyűlt, éjjel aktív rovarok élő- és táplálkozóhelyüktől egyaránt távolra kerülhetnek, ennek ökológiai következményei pedig igen sokrétűek. A lámpafényben feltorlódó rovarok ráadásul a denevérek, madarak, békák és sünök könnyű prédájává válhatnak. Ez a probléma számtalan fajt érint. Hazánkban a legismertebbek közülük a nyaranta számtalan turistát és étterem-tulajdonost bosszantó, ám a vízi élővilág annál fontosabb részét alkotó, sűrű, balatoni árvaszúnyograjok.
A rovarvonzó hatás ráadásul még fokozódik is: egy tavalyi terepkísérlet szerint a rohamosan terjedő LED-es fényforrások – színhőmérséklettől függetlenül – majdnem 50%-kal több rovart is vonzhatnak, mint a jelenleg még elterjedtebb, élénksárga nátriumlámpák.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
