Miért épp az Aconcagua? És miért nem az olyan szépségek kapnak kitüntetett figyelmet, mint közvetlen közelében a szinte érintetlen Mercedario vagy a Tupungato?
... Esetleg az Ojos del Salado, a legmagasabb földi vulkán, ami csupán 69 méterrel „kurtább”? Minden bizonnyal azért, mert a Középső-Andokban emelkedő Aconcagua a legmagasabb az amerikai kontinensen, és csak Ázsiában vannak magasabbak. A legekre pedig néha szükségünk van valamiért...
Hetet egy csapásra
Az Aconcagua a Seven Summits – a Hét Csúcs – egyike, ez a hét csúcs pedig (némi tévedéssel) a hét kontinens hét legmagasabbika. Azoknak a hegymászóknak pedig, akik eltökélték, hogy ezeket végigmásszák, mind egy-egy begyűjtendő trófea. A hetek illusztris hegycsoportjába tartozik természetesen az Everest is, vagy épp az Antarktisz teteje, ezért – a nehézségi fok és az igen magas költségek miatt – nem csoda, hogy ez ideig csak mintegy 400 embernek sikerült kipipálnia a teljes listát.
A hetek hajszolásának története 1985-ig nyúlik vissza, amikor két amerikai milliomos (és egyben hegymászó), Dick Bass és Frank Wells azzal az őrültnek tűnő ötlettel állt elő, hogy mind a hét hegyet megmássza – ez Bassnek egyébként sikerült is. A vállalkozást óriási médiajelenlét övezte, és azonnal ráirányította a figyelmet többek között az Aconcaguára is, mely addig – a hegymászás történetének első 100 esztendejében – csak csekély érdeklődésre tartott számot.
Az elmúlt néhány évtizedben a magashegyi turizmus világszerte mind felkapottabbá vált, de míg például az észak-amerikai Denali (korábbi nevén Mount McKinley, szintén a hetek egyike) látogatóinak száma a ’80-as évek közepétől máig épphogy csak megduplázódott, addig az Aconcagua több mint tízszeres növekedést könyvelhetett el. Természetesen a Hét Csúcs meghódítása utáni vágyon kívül a hegynek van más hegymászó-vonzereje is: bár a normálúton valójában nem kell mászni (nem kell a künket használni a felkapaszkodás során), mégis kiváló terep a tapasztalatgyűjtésre, az akklimatizációra a még nagyobb, nyolcezres kalandokra…
Magashegységet mindenkinek!
Az utazás olcsóbbá válásával olyan úti célok is elérhetőek lettek az átlagember számára, amik korábban csak a tehetősek vagy szponzoráltak, speciális felszereléssel és felkészültséggel rendelkező elit előjogának számítottak. A Hét Csúcs közül több is ezek közé tartozik. A hegymászófilmek a popcornfaló mozinézőknek is tálcán szállítottak egy olyan különleges világot, amiről korábban halvány képi elképzelésük sem lehetett – és nemcsak a romantizáló-mitizáló forgatókönyvek, hanem a véres-nyers valóságot felvonultatók is fűtik a kalandvágyat.
A feltámadó igényeket pedig a piac maximálisan próbálja kielégíteni. Cégek egész sora kínálja csomagjait, melyek a kliensek – az adott körülmények között lehetséges – maximális kényelmét szem előtt tartva csábítják a finoman szólva is vegyes tapasztalatokkal rendelkező kalandvágyók ezreit egy-egy népszerű csúcs alá. A komfortfokozatnak pedig szinte csak a pénztárca szab határt – a csomagok felhordásától az akár 6000 méter magasban felszolgált meleg vacsoráig széles a repertoár. Az Aconcagua-alaptáborban háló- és étkezősátor, tábori WC, meleg vizes zuhany, orvosi szoba, internetkapcsolat, festőműterem, kocsma áll a magashegyi túrázók vagy a csak idelátogatók rendelkezésére. Borsos áron, természetesen.
A folyamatra pedig a pozitív visszacsatolás jellemző. Minél vonzóbb egy hegycsúcs a turisták számára, annál inkább kiépül az őket támogató infrastruktúra. Azután az igénybe vehető szolgáltatások egyre szélesedő köre olyanokat is idecsábít, akiket a korábbi, mostohább körülmények még eltántorítottak…
Ahol (már) a madár se jár
A tágabb környezetre gyakorolt hatása szempontjából akár előnyös is lehet, hogy a hegyi turizmus egyetlen helyre koncentrálódik. „Beáldozni” egy völgyet a végén ott magasodó csúccsal, lepje el azt a turisták zöme, meghagyván a többit viszonylagos érintetlenségben – ez lehet a szerencsés mellékterméke egy hegycsúcs tömegturizmusának. Talán igen, de nem árt megemlékezni arról sem, hogyan tették tönkre a hegyen hömpölygő tömegek a száraz környezetben magasodó Aconcagua érzékeny növény- és állatvilágát. Még a nagy magasságokban fészkelő kondorkeselyű – talán az egyetlen faj, aminek élőhelyét közvetlenül nem érinti a turizmus – is eltűnt a területről, csupán az 5300 méter magasságban álló 2-es tábor, az El Nido de Condores (Kondorfészek) emlékeztet egykori jelenlétére.
A jól kiépült infrastruktúra előnye, hogy a szemétszállítás viszonylag egyszerű – és szükséges is: a látogatókon szigorúan számon kérik az „amit behoztál, vidd magaddal!” elv betartását. Egy újabb rendelet értelmében már nemcsak a szemetet, de a biológiai hulladékot is le kell cipelni a hegyről. A zacskózós megoldás sokak számára kényelmetlen, hiszen az ürítés amúgy is komoly kihívást jelent a nagy magasság, a hideg és a süvítő szél miatt. Vajon hányan gondolnak ilyenkor arra, hogy a mérleg másik serpenyőjében egy egyre magasodó, aconcaguai magasságra törő másik kupac (lenne) található, ami ráadásul az itteni körülmények között csak igen lassan bomlana el?
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
