Jó időbe telik, amíg a hatalmas forgalmon átvergődve a szálláshelyre érünk. A színpompás, radzsasztáni turbános fejdíszes portások látványa, az udvariasság mintha visszarepítene abba a korba, amikor a nyugatiak itt nem látogatók, hanem uralkodók voltak. De persze ez most egy nagy szálloda vendéglátása…

Ledobjuk csomagjainkat, és riksával indulunk Chandhi Chowk, Delhi és talán a világ egyik legnagyobb, de feltétlenül egyik legszínesebb piacára. A forgatagban valaki finoman, de határozottan rángatni kezdi a kezemet. Lenézek. Egy négy-öt éves gyerek – hogy fiú-e vagy lány, kiderítetlen marad. Hosszú, térdéig érő, valamikor szürke ing van rajta. Erősen fogja a kezemet. Amerre megyek, jön velem, egészen addig, amíg úgy félóra után néhány rúpiát a kezébe nem csúsztatok. Hatalmas, barna szemével rám néz, és eltűnik a forgatagban.

Az óriási ember- és árutömeg szinte lebénít. Közben az indiai származású brit író, Sir Salman Rushdie nyilatkozatára gondolok. Amikor sok év távollét után megérkezett Delhibe, s még mielőtt kilépett volna az érkezési csarnokból, tehát bármit is láthatott volna, egy riporter megkérdezte: „Gondolom, kíváncsi rá, hogy utolsó látogatása óta mennyit változott India?” Rushdie szomorkásan ránézett és elmosolyodott: „India sohasem változik”.

Fotó: istockphoto
INDIA: A HATALMAS SZÍNES BAZÁR – Az egykori Selyemút helyén. Delhi Chandhi Chowk elnevezésű piaca alighanem a világ egyik legnagyobb, leggazdagabb áruválasztékú vásárlóhelye. De zöldség-, gyümölcs- és virágpiacot minden településen találni, és ott valójában minden kapható

Fénylő India

Ha valaki hisz a véletlenekben, akkor ez is az lehet: 20 évvel később most ugyanabba az elegáns, méregdrága szállodába érkezem egy találkozóra, ahol akkor megszálltunk. De itt nincsenek véletlenek, csak istenek és csillagok. Ez India.

A márvánnyal borított csarnok közepén hatalmas márványasztal, tele színes ajándékdobozokkal. Az egyiken megakad a szemem. A díszdobozban egy görögdinnye, elegánsan becsomagolva. Kicsi, aranyozott spárgával a gyümölcshöz rögzítve, diszkréten lóg az árcédula. Nézegetem a többi dobozt is, de szemem állandóan visszatér a dinnyéhez, illetve annak árához.

Barátaim még nem érkeztek meg, van időm belelapozni a mellettem lévő asztalra helyezett évfordulós kiadványba. 1947-ben, amikor India kivívta függetlenségét, 290 millió, többségében nagyon szegény ember élt az országban. Most, 70 évvel később 8,5%-os évi GDP-növekedésről értesülök. India ma már a világ legnagyobb feketetea- és generikusgyógyszer-gyártója. Az élelmiszer-termelésben és -feldolgozásban egyre nagyobb szerepet kap a napenergia. 2016-ban a külföldi beruházások 27%-kal növekedtek, és a világon a harmadik a „zöldépítészetben”.

A leghihetetlenebb pedig az, hogy hamarosan India lehet a legnagyobb az önvezető járművek előállításában.

De vajon mindez csupán jól hangzó statisztika, vagy a mindennapi ember is érez valamit a dinamikus változásból? Megváltozott-e az élete?

Fotó: india 03
ÚJ REPÜLŐTEREK – Haidarábádot és Mumbait követve, többéves munkával után Delhi Nemzetközi repülőterét is újjáépítették: Elegáns, gyors, kényelmes, a több millió utazó, átutazó érkezését, távozását szolgálva. Ha a csatlakozások között hosszabb az idő, itt akár meg is szállhatunk
Fotó: istockphoto
INDIA MEGVÁLTOZOTT? – Néhány hónap alatt tűnnek el a bádogvárosok, és helyükön felhőkarcolók emelkednek. A metropoliszokban a rozzant kalyibák helyére óriási lakó- és irodaházakat emelnek. Ezzel próbálják a hatalmassá duzzadt lakosság lakás-, társadalmi és közlekedési gondjait enyhíteni. India naponta változik!

Szorongató India

Óriási késéssel befutnak az ismerősök is. Fuldoklanak a dühtől. Egy másik Indiáról panaszkodnak.

A taxis menet közben bejelentette, hogy a nagy forgalomra tekintettel felemeli az előre megállapított tarifát, és nagy borravalót vár. És ezt előre meg is akarja kapni, a fizetésig pedig leáll.

Ráadásul az olcsó szállodájukban a falak és a matracok is nedvesek, a fürdőszobában viszont nincs víz. Beszélnek az önjelölt „idegenvezetőjükről”, aki kifejezett kérésük ellenére sem hagyja őket békén, s egyre csak a „vezetésért járó napidíjat” követeli tőlük. Mondják, hogy vonattal, repülővel, busszal és főleg autóval mennyit utaztak, és bármilyen is volt a jármű, mindig késett – időnként 4-6 órát is. Ülünk a csodás, elegáns szállodában, és hallgatom a történeteket. Mi az igaz? Barátaim napi élményei vagy a kiadvány adatai? Közben nézem a dinnyét. India megváltozott?

Fotó: istockphoto
KÖZLEKEDÉS – Az állami kézben lévő indiai vasút, a világ negyedik legnagyobb Vasúttársasága. Több mint 7000 állomás, napi 22 millió, évi 8 milliárd utas és 1101 milliárd tonna áru jelzi a méreteket
Fotó: istockphoto
KÖZLEKEDÉS – Akinek taxira nem futja, vagy a taxi nem fut a monszun miatt, annak marad a kerékpáros vagy motoros riksa
Fotó: istockphoto
KÖZLEKEDÉS – A buszok, villamosok jó néhány évtizede készültek. Ezeken a férfiak és a nők csak egymástól elkülönülve utazhatnak

Ha tudni szeretné milyen is ma valójában India, mi a Színek ünnepe és ki készít több filmet évente: az USA vagy India? Olvassa el A Földgömb 2017. augusztusi lapszámát!