A fluorit (régi, magyarosított nevén folypát) mutatós és hasznos ásvány is egyben, az ásványgyűjtők egyik kedvence, az ásványbörzék rendszeres résztvevője. Kémiai összetétele CaF2 (kalcium-difluorid), és a kocka után elnevezett köbös kristályrendszerben kristályosodik. Ez a két adat, azaz a kémiai összetétel és a kristályszerkezet egyértelműen azonosítja az ásványok világában.

A fluoritot már az ókorban is ismerték, akkor tetszetős külleme révén faragványokat, például boroskupákat készítettek belőle.

Fluorit-kristályszerkezet, kétféle szemszögből – A két ábrán piros pontozott vonal jelöli a kristályszerkezet legkisebb építőegységének, az elemi cellának egy oldalát. E kockának a csúcsain és lapközepein találhatók a kalciumionok, és minden térnyolcad közepén a fluoridionok. A két képen ugyanazt a szerkezetet mutatjuk, bal oldalon a kalciumion szemszögéből, annak kockaelrendeződésű szomszédságát emelve ki kékkel, jobb oldalon a fluoridion szemszögéből, annak tetraéderes elrendeződésű szomszédságát hangsúlyozva sárgával

Fotó: Kupi László

Neve a 16. századra nyúlik vissza, és a legkorábbi ipari felhasználáshoz köthető: ércolvasztási adalékként segíti a nemkívánatos elemek (kén, foszfor) fémtől való elválasztását, és csökkenti a salak olvadási hőmérsékletét, azaz „folyósít”. A fluorit szó tehát a latin fluere, folyni igére vezethető vissza.

Hibátlan, víztiszta, halványlila kockák, az ásvány „kilétét” eláruló hasadási nyomvonalakkal. A kristályok a szintén kockás termetű galenitre nőttek rá, A galenit azonban a kocka kristályforma lapjaival párhuzamosan hasad Halványlila fluoritkockák szürke galeniten, Elmwood-bánya (USA), A példány mérete: 48 x 41 mm, Gál László Gyűjteményéből

Fotó: Kupi László