A 80–90-es években hazánkban is fénykorukat élték az ásványkiállítások és -börzék, ahol nagy mennyiségben jelentek meg az Erdélyi-érchegység bányái ontotta szebbnél szebb ásványcsodák. Sajnos a hozzáértés hiánya, a hanyag csomagolás, tárolás és szállítás miatt már akkor alig lehetett ép, tökéletes példányokhoz jutni. A legkedveltebb darabok közé tartoztak a csillogó, fémes antimonit-kristálycsokrok, melyek talán még a többi ásványnál is érzékenyebben reagáltak a durva bánásmódra. A képen szereplő példány azon kevesek egyike, mely épségben megőrződött...
Sajnos az antimonit amellett, hogy puha, rendkívül törékeny is: vékony tűkristályai avatatlan kezekben hamar letörnek. A kezdetben fényes kristályok idővel be is mattulhatnak. E darab érdekessége, hogy a tőrszerű kristályokat vékony, táblás baritok vonják be, melyek a növekedés közben időnként mikroszkopikus realgárkristályokat fogtak be, vékony, pirosas zónákat alkotva a táblákban.
Az antimonit (Sb2S3) – ahogy a neve is sejteti – az antimon leggyakoribb ásványa, nevét is a kémiai elem után kapta. Szerkezetében a kristályrács kettős láncokból épül fel, ún. szalagszerkezetet alkotva. Szürke-fekete rombos kristályai oszlopos, tűs, néha szálas halmazokat alkotnak, de előfordul durvakristályos tömegben is.
Nagyon puha, körömmel karcolható (2-es keménységű a Mohs-skálán), sűrűsége nagy (4,63 g/cm3), hasadása tökéletes. A kristálytani síkok mentén transzlatálódhat, vagyis az ásvány „hajlik”, ezért növekedés közben előfordulhat, hogy egy-egy kristály meggörbül, megcsavarodik.
Az antimon legfőbb érce. Képződése tipikusan alacsony hőmérsékletű hidrotermális rendszerekben zajlik, késői kiválásként gyakran az ércesedések üregeiben látványos kristálycsoportokat alkotva.
Az arzén és higany mellett az antimon anomális megjelenése a talajban utalhat arany kiválására az ércesedésben, ezért fontos indikátorelem. Leggyakoribb kísérő ásványai a markazit, barit, kalcit, kvarc és szulfosók.
Gyakori ásvány, legnagyobb kristályait Japánból ismerjük, ahol akár karvastagságú, méteres egykristályai is előfordultak. A legenda szerint még kerítés is készült ezekből a hatalmas kristályokból!
Kínából a közelmúltban szintén gyönyörű csoportjai kerültek elő.
Talán leghíresebbek mégis a máramarosi ércbányák adta, változatos megjelenésű antimonitok – főként Felsőbányáról, Herzsabányáról, Kapnikról és Rákosfalváról. Magyarországon legszebb példányai Mátraszentimréről és Gyöngyösorosziból ismertek, de leírták a Soproni-, a Velencei- és a Tokaji-hegységből is.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
