Cholnoky Jenő sokat idézett mondása szerint: „…nem lehet jó geográfus az, aki nem tud rajzolni. Nem kell művésznek lennie – teszi hozzá –, nem is lehet, hogy minden tudósunk egyúttal művész is lehessen, de legyen művészi ízlése”. Cholnoky az 1896 és 1898 között megtett 6000 kilométeres kínai tanulmányútján is folyamatosan rajzolt. Meg akarta örökíteni mindazt a látványt, melyet a korabeli fotók nem adhattak vissza
Cholnoky Jenő 1898 tavaszán már hazafelé tartott kínai útjáról. Naplójának bejegyzése szerint angol hajója „1898. – Május 1. Vasárnap. Reggel 7 óra tájban” érkezett a Hongkongtól 300 km-re keletre fekvő, az „idegenek előtt” negyven éve, 1858-ban megnyitott Szvatau (mai átiratban Swatow vagy Shantou) kikötőjébe. Csak rakodni álltak meg a Han (a mai Rong) folyó öblében, és délután indultak is volna tovább, de az időjárás közbeszólt. Megeredt az eső, a loading másnap reggelre csúszott, így fél nap helyett végül másfél napot álltak a kikötőben. Cholnoky pedig, hajtva az új tájak megismerésének vágyától, kihasználta az extraidőt, és besétálta „a gyönyörű hely környékét”. Mások talán az „európaias házakkal dúsan tarkázott város” felé vették volna az irányt, de Cholnokyt, a felszínalaktan – a geomorfológia – szerelmesét a kikötő déli partja csábította, ezért átcsónakázott a folyón az ottani „rettenetesen kopár gránit sziklahegyekhez”.
Érkezése napján a kikötő déli partján, egy kis temető feletti dombtetőről két vázlatot is készített. Az egyik az északi látványt tünteti fel: az öböl bejáratát, Szvataut és a város mögött elterülő hatalmas medencét övező, kopár gránitbérceket. A másikon a délkeleti kilátást örökítette meg a „kolosszális, majdnem koromfekete sziklatömbök csodálatosan fantasztikus képével”. Az eső azonban őt sem kímélte:
„Sajnos a szakadó eső fedél alá hajtott – írja naplójában. – Egy khinainál húztam meg magamat, aki sörrel, szivarral megkínált, de nem akart érte pénzt elfogadni.”
Cholnoky másnap ismét sétára indult a kikötő déli partjára. Egy kis gyalogutat követett, mely felvitte az egyik magasabb hegytetőre. Innen először nyugat felé fordulva készített egy tájképet, háttérben a folyó öbölnyúlványaival, majd kelet-délkelet felé tekintve az öböl egyik melléköblét is lerajzolta. A szvataui tavasz általában borult idővel jár, és bár az eső nem eredt el, „a borús, ködös időben a megvilágítás nem volt jó”. Ennek ellenére „a tanulságos gránitsziklák jellemzésére” lerajzolt még egy sziklacsoportot, melynek tetején az út is átvezetett, a meredekebb helyeken lépcsőkkel. Hajója délután indult tovább, előtte még azonban maradt egy kis ideje, hogy a „felderült gyönyörű időben” még lerajzolja magát a kikötőt is.
„Kevés helyen láttam – írja Cholnoky Kína c. kéziratában –, a gránit ilyen nagyszerű mállás-formáit s ebben a tekintetben Szvatau valóban klasszikus hely.” Itt készült vázlatait számos munkájában felhasználta, a délkeleti kilátást megörökítő rajza a Földfelszín formáinak ismerete (Morfológia) című könyvében is helyet kapott. Tudomány, tanítás és rajztudás című kéziratában is a Szvatau környékén készített egyik rajzát hozza fel példának arra, hogy: „tudományos tanulmányok esetében” miért tartja nélkülözhetetlennek a rajztudást: „Szvatau vidéke gránit hegyvidék és a gránit sajátságos, nagy gömbded alakú sziklagombócokká mállik szét. Vannak köztük háznagyságúak és egészen kicsinyek is. Ezeket fényképen nem lehet jól feltüntetni, mert a talaj, a föld [ott] vöröses színű, tehát a fényképen éppen olyan sötétnek tűnik föl, mint ezek a sötétszürke szikla gombócok… úgy hogy a rajz sokkal jobban jellemzi a látványt.”
A mai fotós eszközökkel még borús időben is készíthetők jó képek – akár egy mobillal is, a színes képeken pedig különösen jól mutatnának Szvatau sötét gránitsziklái a vöröses talajon. Egy rajz azonban ma is lehet több, mint egy fotó. A rajzoló ugyanis tudatosan vagy önkéntelenül, de kiemeli a lényeget a tájból, miközben hozzáadja saját magyarázatát, hiszen azt rajzolja le, amit ő meglátott és megértett. A rajzolás folyamata eközben szükségszerűen ráveszi a rajzolót, hogy megfigyelje és a lehető legteljesebb mértékben felfedezze a tájat, melyet papírra vet, továbbá hozzásegíti a kreativitás egyik alapjához, a képekben való gondolkodáshoz is.
Saját szavaival Cholnoky így összegezte a rajz szerepét életében: „Nagyon boldogtalan és szerencsétlen volnék, ha nem tudnék rajzolni! Oktatásom sikeressége éppen olyan mértékben volna kevesebb, mint amennyire kevesebb volna tudományos eredményeimnek összessége. Rajz nélkül süket, néma és vak az ember!”
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
