A sárkánygyökér 15–20 cm magas, évelő növény, hosszan kúszó, húsos gyöktörzzsel. Levelei kissé bőrszerűek és szabályos, szív alakúak. Vaskos, 2–4 cm hosszú torzsavirágzata van, a torzsát pedig egy fehér vagy halványsárga, ovális buroklevél veszi körül. Bár rövid ideig virágzik, ez a buroklevél még terméses állapotban is a növényen marad. Termései vörös bogyók.

A sárkánygyökér megjelenése sokaknak ismerős lehet, hiszen egy népszerű dísznövényre, a kálára (Zantedeschia aethiopica) emlékeztet. A hasonlóság nemcsak látszólagos, hiszen közeli rokonokról van szó. (A sárkánygyökér tudományos neve is megerősíti ezt a tényt.) A kála vagy más néven fehér tölcsérvirág Dél-Afrikában honos, de Európába is behurcolták, és egyes görög szigeteken már inváziós gyomnövényként is megfigyelhetjük. A turisták egy másik hazai növényt, a kontyvirágot is felismerhetik a sárkánygyökér rokonai között, az azonban jóval szárazabb élőhelyen, lombos erdőkben fordul elő.

Fotó: Jakab Gusztáv
Sárkánygyökér a Fenyőkúti-lápon

A sárkánygyökér régóta ismert gyógynövény, azonban erősen mérgező is. Levele és gyöktörzse nagy mennyiségű kalcium-oxalát kristályt tartalmaz, ami a szájban és torokban erős nyálkahártya irritációt okoz.

Ez a tulajdonság igen elterjedt a kontyvirágfélék rokonságában. A sárkánygyökér mérgét szárítással és főzéssel semlegesítették. Az amerikai őslakosok még kígyómarás ellen is javasolták a használatát. A Kárpát-medencében azonban olyannyira megritkult, hogy állományai feltétlen védelmet érdemelnek. Erdély havas lápjaiban még többfelé előfordul, képünk a székelyföldi Korond mellett készült, a Fenyőkúti-lápon.

Magyarországról kipusztult, ám a Velencei-tavon a 19. században még előfordult. Ennek hitelességét sokáig kétségbe vonták, mígnem más ritka lápi növények is előkerültek a tó nádasaiból, így nem lehetnek kétségeink a sárkánygyökér egykori honosságáról.