Gyakran már januárban kinyílnak illatos virágai, ezért a hó alól előbukkanó növények még a laikusoknak is bizonnyal feltűnnek. Pedig jó vele vigyázni, mert minden része mérgező! Igaz, az emberek nem is eszik meg, de a legelő állatoknál előfordulhat mérgezés.

A virágai megtévesztőek, mert a tényleges szirmok aprók és mézfejtővé módosultak. (A mézfejtő egy nektárt termelő szerv, mellyel a növény megporzó rovarokat csalogat magához.)

A szirmok szerepét a színes csészelevelek vették át, amelyek a virágzást követően sem hullanak le.

Hazánkban három hunyorfaj honos, földrajzi elterjedésük a vikarizmus tankönyvi példája. Ahogy két dudás nem fér meg egy csárdában, úgy két hunyorral sem találkozhatunk egyugyanazon termőhelyen a természetben. A piros virágú pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) a Keleti- és Északi-Kárpátok bennszülöttje, termőhelyei hazánkban a Bükktől nyugat felé a Pilisig terjednek. A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) virágai kisebbek és zöldesek, levelei nem telelnek át, mint illatos rokonáéi. A másik két fajt a Dunántúlon nyugati irányban váltja fel. Hazánkban mindhárman védettek.

p06 img2