Legkésőbb általános iskola ötödik osztályában Alsó- és Felső-Egyiptom kapcsán beleplántálják Magyarországon a nebulók agyába, hogy a terem falán lógó térképen a tájékozódás alapját az égtájak (Észak, Dél, Kelet, Nyugat) jelentik, és a lent-fent, illetve a jobb-bal csak a folyók folyása, vagy a domborzati helyzet mentén értelmezhető. (Alsó-Egyiptom egy északi tájolású térképen „felül” van, Felső-Egyiptom pedig „alul”.)
Ezen karakteres iskolai tapasztalatokkal felvérezve érkeztem meg Ausztráliába
A kontinensre Down Under (~lent alul), ahol rá kellett döbbennem, hogy a világ sokszínű, és nem a magyar földrajzoktatás szerint uniformizált.
A nálunk teljesen a földrajztudományon kívül álló geg, hogy Ausztráliában az emberek „fejjel lefelé vannak” (Down Under), az itt a (földrajzi) kultúra szerves része. Itt simán belefér egy regionális politikai dokumentumba, hogy above/bellow the Capricorn (a Baktérítő felett/alatt, sic!), az észak/dél helyett.
Ha pedig elindulok délre a Top End-ről (~Ausztrália „tetejéről”, azaz Darwin környékéről) a Red Centre (Alice Springs környéke, Ausztrália közepe) felé, akkor az bizony down the Track („lefelé” az Ausztráliát átszelő Stuart-országúton).
A több ezer éves kőbevésett közigazgatással rendelkező Kínában ezzel szemben
A legtöbb földrajzi név folyókhoz, tavakhoz, hegyekhez viszonyított és égtájakkal leírt abszolút helyzetet tükröz, a relatív helyzetekkel operáló ausztrál példával szemben. Az idegen fül számára hasonló elnevezésű, ezért könnyen összekeverhető kínai tartományok vagy városok nevének megjegyzése sokkal egyszerűbb, ha tudjuk, mit jelentenek azok. Peking (Pej-csing) és Nanking (északi és déli főváros) a legközismertebb példa erre. De Tajvan nagyobb városainak nevei is csupán az égtájakat és a sziget nevét tükrözik (Tajpej ~Taj-észak, Tajnan ~Taj-dél, Tajdong ~Taj-kelet). Kína magterületének, a China proper 18 tartományának elnevezései is részben ezt a logikát követik: He-bei, He-nan, azaz a (Sárga-) folyótól északra/délre, Hu-bei, Hu-nan, a Jangce által táplált nagy tavaktól északra/délre, San-szi, San-dong, a hegytől nyugatra/keletre stb.
A két előbbi példából látható,
hogy a világ különféle kultúrái eltérő módon tájékozódnak az őket körbevevő földrajzi térben.
Bár tagadja a magyar földrajzoktatás a térképi „fent” és „lent” létjogosultságát, azért a magyar közbeszédben, sőt a geográfiában is vannak sztereotip, térben relatív fogalmak, amit teljes természetességgel használunk. Ilyen köznapi sztereotip megfogalmazás a főváros-vidék közötti mozgás vertikális (azaz valójában a vélt társadalmi hierarchiában való) mozgásként való értelmezése: „lementem vidékre”, „felmentem Pestre”. Ez részben benne van Ausztrália Down Under-ként való leírásában is, hisz az első európai telepesek valójában kitaszítottak, száműzöttek voltak. Másrészt ott a Távol-Kelet, a magyarban is gyakran használt földrajzi név, ami egy ausztrál számára a „Közel-Észak”, egy kelet-ázsiai embernek pedig maga a sértés, hisz az ő régiója nem „távoli”, ott van, közel hozzá.
A kérdésről bővebben az októberi Földgömb hasábjain, Külső-Somogyról, Belső-Mongóliáról, Új-Dél-Wales-ről és a Nyugat-Indiai-szigetekről pedig majd inkább legközelebb…
