A pokol kapujában
20 éve történt a Srebrenicai mészárlás. – Fogalmam sincs, hogy valóban a férjemet temettem-e el – meséli egy ötvenes éveiben járó asszony, Srebrenicában
– Annyi holttest volt lefektetve a volt akkumulátorgyárban, hogy teljesen befedték a padlót. Sorokba rendezve, rendszerbe rakták a maradványokat. Az órájáról azonosítottam, és csak hinni tudok benne, hogy ő volt az. Mielőtt kivégezték volna őket, mindenkitől elvették a személyes tárgyait, hogy később senkit se lehessen felismerni.
Most egy városszéli temető őrzi a modern kor egyik legszörnyűbb népirtásának mementóját. Hosszú sorokban fehér fejfák világítanak, ameddig a szem ellát. Még ma is friss sírokkal találkozhat az ide látogató, a temetések azóta is zajlanak. 8700 bosnyák férfit és fiút végzett ki a Szerb Köztársasági Hadsereg, Ratko Mladić tábornok parancsára. Ennyi embert újratemetni technikailag is nehéz, évtizedes munka. 2015-ben 136, újonnan azonosított holttestet temettek el a vérengzés 20. évfordulója alkalmából.
A II. világháború óta Európában ez volt a legvéresebb tömegmészárlás. A Hágában működő Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága egyhangú határozata alapján az elkövetők különleges szándéka (dolus specialis) miatt a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősíthető.
Theodor Meron bíró szerint:
„A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt: egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja. A férfi muszlim foglyokat, katonákat, civileket, időseket és fiatalokat megfosztották minden személyes tárgyuktól, azonosításra alkalmas iratuktól, majd előre megfontoltan és módszeresen kivégezték őket, pusztán a hovatartozásuk alapján.”
– Sokunkat megerőszakolták, miután a férfiakat meggyilkolták – beszél megdöbbentően nyíltan az őt ért sokkról egy negyvenes éveinek közepén járó asszony, aki azóta már Szarajevóba költözött. – Terhes lettem valamelyik szerb katonától, de a harmadik hónapban elvetéltem, valószínűleg a háborús trauma miatt, de ismerek olyan nőt, aki megszülte az így fogant gyerekét. Hogyan nézel egy életen át így a „méhed gyümölcsére”?
Szervezett etnikai tisztogatás
1992. április 6. másnapján, miután az Európai Unió és az Egyesült Államok is elismerte a független Bosznia-Hercegovinát, a térség irányításáért heves harcok törtek ki az itt élő három népcsoport: a bosnyákok, a horvátok és a szerbek között. Az egykori Jugoszláv Hadsereg támogatását élvező, így nyomasztó túlerőben lévő boszniai szerbek stratégiája a szerbek által lakott területek védelme volt. A mai etnikai határt többé-kevésbé követő egykori frontvonal nagyon hamar kialakult. A szerbek által felügyelt térség Bosznia szerbek lakta területeinek nagy részét foglalta magában. Ugyanakkor az ország keleti részében igen jelentős volt a muszlimok és szerbek által vegyesen lakott területek kiterjedése is. Az itteni városok muszlim enklávéi (Zvornik, Goražde, Srebrenica) megsemmisítésének szándékával vívták a legvéresebb összecsapásokat a szerbek és a bosnyákok.
A boszniai szerb csapatok Ratko Mladić vezetésével és a szerbiai kormányfő, Szlobodan Milosević támogatásával szisztematikus etnikai tisztogatásba kezdtek. A céljuk az volt, hogy a szerb többségű területeken írmagja se maradjon a bosnyákoknak, a módszerük pedig: miután elfoglaltak egy-egy települést, a muszlimok házait felgyújtották, porig rombolták, a lakosokat pedig vagy deportálták, bebörtönözték, vagy megölték.
Srebrenica magas hegyekkel körülölelt, álmos település, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993 áprilisában „biztonságos területté”, védett övezetté nyilvánított. 400 holland békefenntartó „őrizte” a rendet. A védett zónában tartózkodók joggal érezhették magukat biztonságban, ám a holland katonák számtalan hibát és vétséget követtek el, melyek miatt később, 2013-ban – holland bíróság előtt – háborús bűnök elkövetéséért kellett felelniük.
A létrehozott zóna földrajzilag valójában védhetetlen volt, biztonsági szempontból pedig nem felelt meg a követelményeknek. Az ott állomásozó békefenntartók falrajzaiból pedig következtetni lehet a haderő komolytalanságára. Itt született az a közfelháborodást keltő graffiti is, mely egy nő eltorzított skiccét ábrázolta, alatta pedig a felirat: „A bosnyák nők bajszosak és büdösek”. Ez később a kialakult helyzet szimbólumává vált.
Srebrenicában tartózkodott Naser Orić is, a boszniai hadsereg parancsnoka, akit a bosnyákok egy része mind a mai napig hősként ünnepel. A szerbek által körbevett enklávéba ékelődött bosnyák hadsereg az ő vezetésével védte magát a térségben. Orić 1992-ben a Zalažje, Lolici és Kunjerac falvakban zajló harcok során kegyetlenül kivégeztetett három szerb hadifoglyot, emiatt a szerbek feljogosítva érezték magukat a bosszúra. Ez alapozta meg a srebrenicai mészárlást.
Naser Orićot a hágai bíróság idén háborús bűnök vádjával ítélte el.
A pár száz könnyűfegyverzetű holland katona nem volt képes ellenállni a jóval erősebb, Ratko Mladić tábornok vezette szerb erők támadásának, s 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. A kivégzések és kegyetlenségek gyakorlatilag a békefenntartók szeme előtt zajlottak, majd az egyezség szerint Mladić összetűzés nélkül engedte eltávozni a 400 fős egységet. Az egykori holland békefenntartók számára Srebrenica egyet jelent a kudarccal, a bűntudattal, harmadrészük mai is poszttraumás stresszben szenved. Sokak szerint az ENSZ háborús tevékenysége ezáltal vált komolytalanná, vesztette el hitelét, melyet az azóta eltelt 20 év sem tudott igazán begyógyítani.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
