Amikor még nem uralkodott...

Észak-Ázsia jószerivel lakatlan területét – komolyabb ellenállásra képes állami struktúrák hiányában – a kozák felfedezők, prémvadászok hihetetlen gyorsasággal hódították meg: a 16–17. században 50 év alatt jutottak el az Uráltól egészen az Ohotszki-tengerig. Ez azt jelenti, hogy Ohotszk erődjét az azonos nevű tenger partján előbb alapították, mint a későbbi cári fővárost, Szentpétervárt a Finn-öbölnél! Itt azonban nem álltak meg, hanem a 18. században tovább folytatták a terjeszkedést, létrehozva Petropavlovszk kiváló adottságú kikötőjét Kamcsatkán, így a már ekkor létező orosz csendes-óceáni flottilla Ohotszkból ide tette át székhelyét. Sőt, az Orosz–Amerikai Társaság szervezésében Alaszkát is elfoglalták, mi több, Kaliforniáig és Hawaiig is eljutottak.

A vlagyivosztoki pályaudvar. 9288 kilométerre és 7 időzónára Moszkvától, a transzszibériai vasútvonal végállomása. nagy keleti útja alkalmából Az alapkőletételnél Miklós cárevics (a későbbi II. Miklós) is személyesen jelen volt

Persze délkeleti irányban, az Amur-vidék felé is keresték a terjeszkedési lehetőségeket, és a 17. században többek között Habarov (a mai Habarovszk város névadója) kozák vezérnek köszönhetően rövid időre meg is hódították. Ám itt Szibériához képest jelentős különbség volt, hogy már nem a megszokott lakatlan területek vagy nomád törzsek fogadták a lendületesen érkezőket, hanem Kína, amely pár év múlva komoly haderőt bevetve számolta föl a kozák erődöket.

Innentől kezdve jó két évszázadra az Amur-vidék kívül rekedt a cári kormányzat látókörén, ugyanis a szentpétervári politika figyelme a 18–19. században alapvetően Európa felé fordult.

Emellett pedig az ipari forradalom előtt még a világ legfejlettebb területei közé tartozó Kínával a jövedelmező prémkereskedelem és esetleges hitelek miatt sem volt célszerű komolyabb konfliktust felvállalni egy távoli és Szibéria óriási területéhez képest kicsiny vidékért.

Csordultig a teherkikötő. Oroszország legnagyobb távol-keleti kereskedelmi hídfőállása. Japán, koreai, kínai árukat raknak partra, melyek vasúton folytatják útjukat Európa felé, töredékére csökkentve a szállítási időt

Ma egy nyüzsgő, lüktető metropolisz tárul elénk. Madártávlatból szemlélve valóban nem túlzás akár Hruscsovhoz hasonlóan is „orosz San Franciscónak” nevezni. Milyen út vezetett idáig? Olvassa el a nyomtatott magazinban!