Miközben a napnyugta bíborderengése lassan szürkületi acélkékbe vált, apránként elül a mellettem lezúdult asztalnagyságú szikla pora. A lábam alatt kirajzolódik a sötétlő mélység. „Aggodalomra semmi ok, hölgyem! Az ösvény biztosan errefelé folytatódik – dünnyögi erőltetett mosollyal önjelölt túravezetőnk, Sakir, majd láthatóan nyugodtabban hozzáteszi: – Insallah!” (Értsd: ha Isten is így akarja...)
A Karakorum hegyei nem eresztenek: a könnyed túrával induló nap végén sokadik próbálkozásra sem találjuk a levezető utat. A millió csillagos égboltra meredek, majd még egyszer szemügyre veszem az autónktól elválasztó, több száz méternyi, koromfekete szakadékot – elkezdek barátkozni a hegyoldalon való éjszakázás gondolatával.
Az „Insalllah”, ahogy szinte mindig, most is meghallgatásra talál. Lentről hamarosan barátokból rögtönzött mentőcsapat kapaszkodik felfelé, végül néhány óra alatt lebotorkálunk a törmeléklejtőn.
Bár a hegy végül engedett szorításán, a Karakorum vidékének mesebeli tájai és lakóinak vendégszerete azóta is fogva tart.
Az észak-pakisztáni Karakorum a világ egyik legfélreértettebb és legkevésbé látogatott hegyvidéke – méltatlanul, hiszen minden, Pakisztánnal kapcsolatos előítéletet megcáfol.
Vad hegycsúcsokkal, vakító gleccserekkel, Indiana Jones-függőhidakkal várja az elszánt utazókat. A tálibok és robbantások helyett békés wakhik, hunzák és baltik otthona, ahol a korrupció, muszlim fanatizmus és káosz helyett több ezer éves, vallási sallangoktól mentes kultúrát találunk.
Magashegyi édenkert
A Karakorum vonulatai Pakisztánból a határokon túlnyúlva Indiába és Kínába is átnyúlnak . És nem is egyedüli magashegység e vidéken! Nyugatról a Hindukus, keletről a Himalája határolja, de a Pamír is a közelben húzódik. Tényleg a világ tetején járunk: a Pamír a fő bástya, és innen indulnak minden égtáj felé a hatalmas, várfalszerű hegyvonulatok, közülük a Karakorum és a Himalája haladja meg a 8000 méteres magasságot – rajtuk kívül nincs is más ilyen magas hegység a Földön.
A Karakorum csak úgy halmozza a „legeket”: több 7000 méter feletti csúcs található itt, mint bárhol máshol a világon (a pakisztániak nem is bajlódtak a hatezresek elnevezésével, mert annyi van belőlük).
A hegyvonulat ad otthont a világ 14 legmagasabb hegycsúcsa közül négynek, köztük olyan legendákkal, mint a 8611 méter magas K2. És persze a több tíz kilométer hosszú gleccserek sem hiányoznak a térségből.
A Karakorum két – földrajzilag és kulturálisan is – jól elkülöníthető – régióra osztható: a keleti rész központja Skardu város és környéke (hivatalos nevén Baltisztán), míg az északi és nyugati részét a Hunza folyó völgye uralja.
Pakisztán létrejöttét megelőzően Skardu a térség egyik legjelentősebb királysága volt, uralkodói évszázadokon át szoros kapcsolatot ápoltak a környező államalakulatokkal, például a ma Indiában húzódó Ladakh vidékével is. Skardu megőrizte sokszínűségét: jóllehet lakói síita muszlimok, anyanyelvük túlnyomó részben a tibeti eredetű balti nyelv. Az iszlám hagyományok jól megférnek itt a tibeti, illetve belső-ázsiai örökséggel. Skardu amellett, hogy az indiai (kasmíri) határ közelségéből adódóan az ország egyik legfontosabb katonai bázisa, Nepállal versenyezve a hegymászók Mekkája és a környékbeli csúcsokra (többek között a K2-re) vezető expedíciók kiindulópontja is.
Skardu fekvése elképesztő: a várost körbevevő, széles völgy látványa szinte földöntúli. A hatalmas, csokoládébarna sziklaszirteket változatos színű és formakincsű homokdűnék sora öleli, amelyeket délutánonként menetrendszerűen tomboló homokviharok tépdesnek. A táj „marsi” jellegét csupán a lomhán kígyózó Indus és a smaragdzöld gyümölcsligetek és sziklakertek törik meg.
Skarduból északnyugat felé tarva a Karakorum sziklarengetege egyszer csak teret ad a mesébe illő Hunza-völgynek, ahol csipkézett ormú, hósapkás hegyóriások és lélegzetelállító meredélyek szegélyezik a burushaszki és wakhi nyelven beszélő közösségek gyümölcsöseit.
A völgy legnagyobb települése Karimabad, amelynek impozáns, több mint 750 éves erődje tanúskodik Hunza múltbéli jelentőségéről: a hunzai uralkodók a skardui királysággal együttműködve felügyelték a Selyemút itteni szakaszát.
Bár Karimabad sárgabarackligetei helyén itt-ott már adótornyokat és luxushoteleket találtunk, a városka a Hunza folyó türkizkék vizével, nyárfaligeteivel és csodás, illatozó rózsabokraival még mindig a Karakorum „magashegyi édenkertje”. Persze a 7788 méteres Rakaposhi és az 7388 méter magas Ultar Sar hegyeivel a háttérben...
További lélegzetelállító képekért lapozza fel a nyomtatott magazint!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
