Hosszú évekig nyomoztak a botanikusok a növény pontos faji hovatartozását illetően, hiszen ki gondolta volna, hogy egy szubtrópusi páfrány telepedett meg az Északi-Középhegység eldugott részén?

A kérészpáfrány kozmopolita faj, azaz nagyon széles a földrajzi elterjedése, azonban ritkán távolodik el a kellemes klímájú tengerpartoktól. Előfordul többek között Ausztráliában, Malajziában, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában is, Európában pedig főként a Mediterráneumban. Hozzánk legközelebb az Adria déli részén él, mintegy 1000 kilométerre a zempléni termőhelyétől.

Mit keres ez a növény Magyarországon és hogyan került ide?

Köztudott, hogy a páfrányok, a mohákhoz és gombákhoz hasonlóan, több száz vagy akár ezer kilométert is képesek a széllel megtenni az apró spóráik segítségével, és egészen váratlan helyeken telepednek meg. Elterjedésüknek többnyire az szab határt, hogy a kifejlett növény megtalálja-e a „leszállópálya” környékén a megfelelő életkörülményeket. Ezért meglepő egy ilyen melegigényes növény megtelepedése nálunk.

A rejtély kulcsa a növény egyedülálló életciklusában rejlik. A spórákból kialakuló előtelep gumószerű képletet fejleszt, ebből alakul ki a kifejlett, spórát termelő növény minden tavasszal. Ez a növény csak néhány hónapig él – magyar neve a kifejlett növény rövidke életére utal. Az előtelep megjelenése nálunk decemberre esik, a spóratermő levelek pedig márciustól májusig figyelhetők meg, majd elszáradnak.

A kérészpáfrány egyik jellegzetessége, hogy a korábban kihajtó levelei rövidebbek

Fotó: Jakab Gusztáv

A kifejlett növény mindössze 5–20 cm magas, filigrán, a levélszeletei vékonyak. A meleg éghajlatú területeken a spóratermő növény kifejlődése a csapadékos évszakra esik. Nálunk a tél jelenti a kérészpáfrány számára a csapadékos évszakot. Ám hazánkban a tél túlságosan hideg, a talaj fagyott, ami akadályozná a növény fejlődését. A terepet télen bejáró szakemberek viszont megfigyelték, hogy a növény termőhelyén télen soha nincs hótakaró!

A jelenség oka a termőhely geológiai adottságaiban rejlik.

A növény a Zemplénben egy erdészeti dózerút mesterséges rézsűjén él, ahol az alapkőzetet alkotó horzsaköves riolittufa repedéseiből gázok szivárognak föl a felszínre.A viszonylag meleg és párás levegő ideális mikrokörnyeztet biztosít a kérészpáfránynak – néhány négyzetméteren.

A fénykép készítésekor, 2019 márciusában nagy szárazság volt a területen. Ekkor azt lehetett megfigyelni, hogy a növény termőhelyét a feláramló gázokból a hidegben kicsapódva apró vízcseppek borítják, biztosítva ezzel növényünk vízigényét.