Gondoljunk például egy legelőn növő idős fára: lombkoronájában madarak, kisemlősök, fán lakó növények és számos ízeltlábú él, alatta árnyék- és nedvességkedvelő növényfajok érzik jól magukat. Ezek az élőlények nem fordulnának elő a nyílt, napfényes és száraz legelőn, így a fa egyetlen egyede egy új mini-ökoszisztémát hoz létre.

Fotó: Evgeniy Melnikov ©Shutterstock

Várépítés, mesterfokon

Az állatvilágban is számos példát találhatunk ökoszisztéma-mérnökökre – talán legismertebb képviselőik a hódok, melyek mérnöki módon, táji szinten alakítják át a vizesélőhelyeket. Kevésbé közismert azonban, hogy számos, füves terepen és sivatagban élő kisemlős is valódi építőmesternek számít. Ezeken a helyszíneken sokszor igen nagy a napi és éves hőingás, az itteni állatoknak alkalmazkodniuk kell az extrém hideghez és forrósághoz is. Ráadásul a nyílt, alacsony növényzetben a rágcsálók könnyen észrevehetők, terített asztalt kínálva a ragadozó madaraknak.

Fotó: Deák Balázs
Idős paratölgyek egy spanyolországi dehesa fás legelőn, a Monfrague Nemzeti Parkban. A tölgyek is ökoszisztéma-építők, új élőhelyeket teremtenek az amúgy nyílt legelőn
A rágcsálók és erszényesek sok faja úgy alkalmazkodik e mostoha környezeti feltételekhez, hogy föld alatti üregrendszereket és várakat épít, melyek védelmet nyújtanak a hőmérsékleti szélsőségek és a ragadozók ellen is.

Várépítő kisemlősök minden kontinensen előfordulnak: Ázsiában a mormoták és pocoknyulak, Ausztráliában sok erszényes, köztük a vombatok, bandikutok, hangyászsünök. Afrikában az ugrónyulak, Dél-Amerikában a marák, Észak-Amerikában a prérikutyák a legismertebb képviselőik. Magyarországon is élnek várépítő rágcsálók, például a földikutyák, a güzüegerek és az ürgék.

Fotó: Konstantin Dem ©Shutterstock
Sztyeppi mormotaértekezlet – A mormoták nemzetségének minden faja ökoszisztéma-mérnöknek tekinthető. Az egyveretű füves mezőség közelről szemlélve – pl. rágcsálószemmel – közel sem egysíkú...

A rágcsálóvárak mérete a pocoknyulak kicsi, fél négyzetméteres halmaitól a pampaszinyulak által épített óriási, 300–700 négyzetméteres, több száz bejárattal rendelkező óriásváraiig igen változatos. Ezek általában egy föld alatti üregrendszerből és föld feletti halomból állnak.

A várépítés során a rágcsálók jelentősen átalakítják a környezetet: a vombatok például hektáronként akár 6 tonna talajt is megmozgatnak az építés során, a tundrai környezetben pedig az ürgék hektáronként 20 tonna anyagot is áthalmozhatnak.

Közös a várakban, hogy központi szerepet játszanak a rágcsálók életében: az állatok idejük jelentős részét a váron vagy a várban töltik, és élettevékenységük (taposás, rágás, ürítés) szintén ide kötődik.

Így nem csupán a várépítés, hanem a vár használata során is számos módon hatnak a környezetükre és a velük együtt előforduló növény- és állatfajokra.

Fotó: Lukas_Vejrik ©Shutterstock
Dél-vidéki buldózer – Az Ausztráliában honos vombatok igazi tájátalakítók, váraik építése során hektáronként akár 6 tonna talajt is átforgatnak- áttelepítenek
Fotó: Deák Balázs
Köves rejtekhely – A pocoknyulak Amerikában és Ázsiában is előfordulnak. Kis méretű várakat építenek, de így is jelentős mennyiségű növényi anyagot mozgatnak meg: vannak fajok, amelyek akár több kg növényi anyagból álló „szénakazlat” is raktároznak télire
A cikk további érdekes részleteit a nyomtatott magazinban olvashatja el!