#Emberi tényező

Az ember, ha utazik, átveszi a helyi ritmust. Vietnam a pörgés színhelye, Laosz a belassulásé

A perzselő iráni Nap alatt, a tikkasztó nyári hőségben Iszfahán utcáin gyalogló látogató a megterhelő utazás után étkezőhelyet keres

Közállapota, emberi viszonyai és egyáltalán a hangulata valahol félúton van egy posztkommunista rendőrállam rosszkedve, bizonytalansága, kiszolgáltatottsága és egy arab ország laza, nyüzsgő, forgalmas, színes élete között

Kezdetben az egész úttal úgy voltam, mint amikor a tömött buszon rám jön a szapora: tudtam én, hogy menni kell, csak azt nem, hogy hová.

Célnál a Rosetta űrszonda. Az üstökösök megjelenése az ősember számára csodás jelenség volt

Sünök nyomában. Itt élnek közöttünk, mégis alig tudunk róluk valamit. Míg mi reggeltől estig ügyes-bajos dolgaink után szaladgálunk, ők a búvóhelyükön szunyókálnak

Talán kevesen gondolnák, hogy egy kiterjedt mocsárban, ahol önfeledten élnek és szaporodnak a krokodilok, ott nekünk, embereknek is lehet keresnivalónk

A Malawi-tó. Csak pár percre állunk meg az autóval, máris gyerekcsapat rohan felénk, miközben izgatottan kiabálnak, integetnek: „Mzungu!” – fehér, izgága ember, aki céltalanul bolyong – valahogy így lehet értelmezni ezt a bantu eredetű szót

Chinatown, Little India, Arab Street… csupán néhány városrész Szingapúrban, ami egy-egy etnikai-kulturális csoporthoz köthető

„Ha a világegyetemnek egyáltalán van valahol egy fényes központja, akkor ez a bolygó esik a legtávolabb tőle” – mondta a Tatuin bolygóról Luke Skywalker

A közelgő vonat már messziről hangos tülköléssel adja hírül érkezését, és lassít. A Körös mentén futó sínpáron állandó a nyüzsgés: hosszában-keresztben jönnek-mennek a népek, vagy épp csak itt időznek

A Kikládok szigetvilágába először eljutó turistáknak az egyik legnagyobb meglepetést az jelentheti, hogy ezek a szigetek nemcsak a térképen, de a valóságban is igen közel helyezkednek el egymáshoz

Augusztus elején Budapesten járt Mustang Wanted, aki nálunk is szuperhősként vette be a város ikonikus épületeit. Az ukrán srác szédítő magasságban készült, tenyérizzasztó videóival és képeivel már több ezer rajongót gyűjtött a közösségi oldalakon

„Irakba???” – kérdezi megrökönyödve több ismerősöm is, amikor meghallják, hogy ezúttal mi a következő célpontom a Közel-Keleten. „Pontosabban csak Iraki Kurdisztánba, ami azért nem az az Irak” – próbálom megnyugtatni őket, lát­hatóan kevés eredménnyel

Mindenekelőtt valamibe bele kell törődni: Varanasit nem lehet túlélni! A hindu hagyomány szerint Varanasi öröktől fogva létezett, és mindig is létezni fog.

2014. február 1., hajnali 3 óra. Ahogy fanyarul nevezzük, az egyik „zéró gravitációs”, más néven „zsellér”-kabinban fülelünk. Most nem a vad hullámzás tart ébren, hanem félelemmel telve hallgatjuk, amint a sodródó jégtáblák között haladva szüntelenül ütközünk

Mostanában egyre több „leg-leg” időjárási eseményt tapasztalunk: az évszázad árvizei, viharai, hideg- és melegrekordok, tavaszi telek vagy éppen téli tavaszok gondolkodtatnak el. Vitorlázóként engem főleg a széljárás érint, s több mint húszéves tapasztalat alapján ebben is jelentős változásokat...

Kis-Tibet, vagyis Ladakh az érdeklődők többsége számára leginkább a Száraz-Himalája hegycsúcsainak szürke-barna háttere előtt lengő, színes imazászlók és vörös ruhás szerzetesek képét idézi fel

2004-ben érkeztem Afrikába 75 éves, kedves DKW-veteránommal. 2012-ben sikeresen vettem a Ruanda–Burundi–Tanganyika-futamot. Észak felé, az egyre szárazabb területek irányába tartva legutóbbi áhított vágyam a szudáni fővárosba, Kartúmba érkezés lett volna, motorral

William Faulkner, az amerikai irodalom nagy alakja arra a kérdésre, hogy mit jelent a Dél és milyen a déli ember, így felelt: „Ezt nem értheti meg más. Ott kell születnie ahhoz, hogy megértse!” És valóban, az amerikai Dél még mindig kissé más.