2020. október 31-én a Goni névre keresztelt szupertájfun 225 km/h-s sebességgel érte el a Fülöp-szigetek keleti részét, letarolta az útjában álló szigetcsoportokat, majd kétnapnyi tombolás és közel 1 milliárd dollárnyi kár után folytatta útját Vietnam felé. A legalább 25 emberéletet követelő Goni a 2020-as tájfunszezonban egyike volt annak a 32 trópusi viharnak, amely a Fülöp-szigeteken söpört végig. Ezenfelül szinte „természetes”, hogy a szigetország több erős földrengéssel, vulkánkitöréssel és koronavírus-járvánnyal is birkózott tavaly. A természeti katasztrófasorozat ellenére egyvalamiben biztosak lehetünk: a filippínók nagy része derűsen, optimistán és mosolygósan búcsúzott el a mögöttük álló évtől...
Ha valaki járt már a Fülöp-szigeteken, bizton találkozott a bahala na kifejezéssel. Az előszeretettel használt szókapcsolatot viszonylag sokféleképpen lehet értelmezni, hiszen ez a két szó fejezi ki azt a mentalitást, amellyel a filippínók milliói fekszenek le és kelnek fel nap mint nap: minden elmúlik, de az élet megy tovább. Vagyis: lesz, ami lesz.
A kiszámíthatatlan történések árnyékában az itteniek tisztában vannak azzal, hogy az élet legváratlanabb eseményeire – csakúgy, mint a természeti katasztrófákra – vajmi kevés ráhatásunk van.
A bahala na ezt jeleníti meg, hiszen egy átlagos filippínó nem sokat töpreng azon, hogy vajon miért pusztította el a marháit a tájfun, miért kellett elhagynia otthonát egy pöfékelő vulkán miatt, vagy miért vált lakhatatlanná saját kezével épített háza egy földrengés során. „Azért, mert Isten, vagy valamilyen felsőbbrendű erő ezt akarta” – vallják a helyiek, akik általában alázatosan törődnek bele a sokszor tragikus életük epizódjaiba, majd úgy folytatják azt, mintha mi sem történt volna.
Kereszt
A vallás és az isteni akarat elfogadása sokkal fontosabb része a filippínók életének, mint azt elsőre gondolhatnánk.
A délkelet-ázsiai kulturális és vallási kavalkád egyik különálló tagjaként a Fülöp-szigetek lakosságának több mint 90%-a keresztény, ami a bahala na életszemlélet mellett a filippínók hétköznapjaira is rányomja a bélyegét.
Meg sem lepődhetünk azon, amikor a taxisofőr minden egyes templomnál dob egy keresztet Manila utcáin (végül is van ideje, hiszen a főváros messze földön híres a végeláthatatlan dugóiról és kaotikus közlekedéséről), vagy amikor a vidéki buszsofőrök gyors tempónál engedik el a kormányt, hogy hasonlóan tegyenek, mint manilai kollégáik.
Földünk negyedik legnépesebb keresztény országában egy 2019-es felmérés szerint a megkérdezettek 83%-ának nagyon fontos a vallás. Ez is azt jelzi, hogy a filippínók kimeríthetetlen pozitivizmusa több forrásból is táplálkozik. Talán ezért is járnak ugyanúgy templomba a legújabb generáció tagjai is, és ezért ragaszkodnak a politikai szereplők is vallásos életük minél biztosabb kinyilatkoztatásához.
Alighanem a világon csupán két olyan ország van, ahol a kosárlabda a legfontosabb nemzeti sport: az egyik Litvánia, a másik pedig a Fülöp-szigetek. Hogy ez miért van így, megtudhatja, ha fellapozza a nyomtatott magazint!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek