Ha flamingókra gondolunk, általában mesés trópusi lagúnákban, egzotikus, sós tavakban képzeljük el a színpompás gázlómadarakat, miközben hatalmas csapatokban, méltóságteljesen haladva táplálkoznak a sekély vízfelületeken. Az idilli természetes élőhelyek mellett azonban egyes flamingófajok világszerte kiválóan alkalmazkodtak a tengerparti sólepárlók ember által kialakított körülményeihez is.

Fotó: Aliczki Manó
Színes társaságban - A hazánk alföldi szikes tavairól jól ismert gólyatöcs számára is ideális táplálkozóhelyet jelentenek a Molentargius Saline regionális park sólepárló medencéi. A népies nevén széki gólyaként ismert parti madár Szardínián számunkra szokatlan, színes, egzotikus társaságban látható

A flamingók fő táplálékát jelentő sótűrő rákfajok nagy mennyiségben fordulnak elő a lepárlómedencék magas sókoncentrációjú vizében, ami terített asztalként vonzza a rákokban található béta-karotintól rózsaszínűre színeződő madarakat. Feltehetően a már az ókorban üzemelő sólepárlókon is rendszeres vendégek voltak a rózsás flamingók.

Plinius is megemlékezett róluk „Naturalis Historia” című művében – igaz, akkor még mint egy drága és ritka ínyencség, a flamingónyelv forrásaként, melyet előszeretettel fogyasztottak lakomáikon a római előkelőségek.

Fotó: Aliczki Manó
A lepárlómedencék közötti gátakat még sólerakódások borítják – emlékeztetve az egykori ipari léptékű sólepárlásra. De ez ma már a rózsás flamingók birodalma

Kétezer év eltelte szerencsére meghozta a szemléletváltást, és Szardínián a helyiek által csak „genti arrubiának”, azaz „vörös embereknek” becézett flamingók a sziget nagy becsben tartott és óvott jelképévé váltak.

Ennek jegyében a sziget legnagyobb flamingóélőhelye, a Molentargius sólepárló 1977-től a világszinten jelentős vizesélőhelyeket őrző Ramsari Egyezmény védelme alá került.

1985-ben aztán természetvédelmi okokból a sólepárlást is beszüntették az 1600 hektáros, komoly ipari infrastruktúrával rendelkező területen. Az emberi zavarás folyamatos csökkenése, az élőhely-rehabilitáció, majd a Molentargius Saline regionális park 1999-es alapításának hatására stabil költő és telelő flamingókolónia vetette meg hosszú, rózsaszín lábát a sós medencékben – amely azóta is Európa egyik legjelentősebb állománya. A park persze mindenkié, a flamingók mellett békében megfér még 229 egyéb madárfaj, de a futó, bicikliző, piknikező helyiek és a turisták is.

Fotó: Aliczki Manó
A flamingók városa - Az egykori sólepárlót az évek alatt körbenőtte Cagliari városa. Ahogy a Molentargius Saline regionális park a város szerves része lett, úgy váltak a flamingók a város és a sziget jelképévé